Szadizmus egyenes adásban.
Hogyan lesznek jóravaló, középosztálybeli egyetemistákból dühöngő őrültek? Kiderül a hírhedt stanfordi börtönkísérletről készült eredeti felvételekből, egyenesen a YouTube-ról. Vécétisztítás kézzel, alvás a betonon, homoerotikus játékok, és rengeteg fekvőtámasz - a kéthetesre tervezett kísérlet már a második napon csúnyán eldurvult, és a hatodik napon a résztvevők testi-lelki épsége érdekében véget kellett neki vetni. Jó borzongást!

Több mint 35 éve annak, hogy a kaliforniai Stanford Egyetem tanára, Philip G. Zimbardo elvégezte hírhedt börtönkísérletét, amelybe máig beleborzong minden jó érzésű szociálpszichológia-hallgató, amikor először hall róla. Meg amikor másodszor. Zimbardo ugyanis - legalábbis saját állítása szerint - néhány nap alatt bebizonyította, hogy az ember állat, pontosabban hogy az emberek többsége bizonyos szituációba helyezve bármire képes, függetlenül erkölcseitől, személyes meggyőződésétől és értékrendjétől.

Hogy valóban igaz-e ez a tézis, sokan vitatják, az viszont kétségtelen, hogy Zimbardónak viszonylag egyszerű eszközökkel sikerült napok alatt a végletekig lealjasítania néhány jóravaló kaliforniai egyetemistát. A tudós a kísérletet filmfelvételekkel dokumentálta, és az ebből készült, saját kommentárjával ellátott dokumentumfilm több részletben és egyben is felkerült a videómegosztókra, mindenki okulására. Hálóing, gumiszandál

A korabeli körülményekhez képest kivételesen jól dokumentált kísérletet Zimbardo az amerikai haditengerészet felkérésére végezte 1971-ben: azt igyekezett kideríteni, milyen hatással vannak a felvett társadalmi szerepek a viselkedésre, és ehhez berendezett egy makettbörtönt az egyetem pszichológia tanszékének alagsorában. A 24 résztvevőt, akiknek 15 dolláros napidíjat fizetett, 70 jelentkezőből választotta ki annak alapján, hogy mennyire bizonyultak kiegyensúlyozottnak és épelméjűnek, majd egyszerű pénzfeldobásos módszerrel döntötte el, hogy a többségükben fehér bőrű, középosztálybeli diákok közül ki játssza a smasszer, és ki a rab szerepét.

Az első nap viszonylagos nyugalomban, mondhatni vidáman telt; a 12 foglyot annak rendje és módja szerint játszásiból letartóztatta a kísérlet korai szakaszában közreműködő Palo Altó-i rendőrség, ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték őket, ismertették velük jogaikat, aztán a börtönben átöltöztették őket a Zimbardo által kieszelt rabruhába: hálóingbe és gumiszandálba. A pszichológus mindent megtett azért, hogy a rabokat megfossza személyiségüktől, a börtönőröket viszont egyenruhával, botokkal és foncsorozott napszemüvegekkel szerelte fel, hogy ezzel is megerősítse felsőbbrendűség-érzetüket. Zimbardo magára is osztott szerepet - ő lett a börtön főfelügyelője -, ami sokak szerint alapjaiban kérdőjelezi meg a kísérlet hitelességét, de ő ezt akkor még nem tudhatta.
A gonosz diadala


Philip Zimbardo
"Mi történik, ha jó embereket egy rossz helyen zárunk össze? Legyőzi az emberség a gonoszt, vagy a gonosz diadalmaskodik?" - tette fel a drámai kérdést Zimbardo, és nemsokára meg is kapta a választ: a második napon, ahogy mondani szokás, elszabadult a pokol. Az 1. számú cella lakói fellázadtak, elbarikádozták magukat és cukkolni kezdték az őröket, mire azok erőszakkal benyomultak a cellába, és rendet tettek - a felvételeken ez nem látható, csak annyi hallatszik, ahogy az egyik rab azt kiabálja: "Ez csak egy kibaszott szimulált kísérlet!" Akkor még ő sem tudhatta.

Az őrök az erőszak mellett lelki terrorhoz is folyamodtak, így létrehoztak egy kiváltságos cellát, és aki jól viselkedett, kapott rendes ennivalót, sőt megengedték neki, hogy mosakodjon és fogat mosson. A renitenseket viszont fekvőtámaszokkal és felülésekkel igyekeztek jobb belátásra bírni, vécére menni este tíz után nem engedték őket, csak egy vödörbe végezhették a dolgukat, így a játékbörtönt lassan elárasztotta a bűz. A helyzetet először a 8612-es számú fogoly elégelte meg, aki jól bevált módszerrel egyszerűen őrültnek tettette magát: addig kiabálta, hogy "Jézus Krisztus,...http://index.hu/tudomany/stan0118/